Nagyítás >

Lengyel gyűrűs fekete gólya a Tápió-vidéken.

2011. március 27-én Gódor Miklós tagtársunk készítette az alábbi fotót a tápiószecsői halastavaknál. A képen egy gyűrűs fekete gólya látható. A fotót továbbítottam Benei Bélának, aki a helyi csoportunk aktív gyűrűzője. November 25-én kaptuk az értesítést az MME Madárgyűrűző Kozpontjából:

"Köszönjük, hogy gyűrűs madár megkerüléséről értesített. Az alábbiakban találja a madár gyűrűzési és megkerülési adatait. Amennyiben ezek között bármilyen hibát vagy pontatlanságot észlel, kérjük, tájékoztasson erről, vagy írja le az észrevételeit erre a lapra vagy egy másolatra, és küldje vissza a Madárgyűrűzési Központba."

Gyűrűzve ------------------------------------------------------------------
Jelölés       Fémgyűrű: Gdansk VH8675
Jelölés       Színes gyűrű adva: fehér 1P96
Faj           Fekete gólya (Ciconia nigra) [1310]
Kor           pullus [1]
Dátum         2004-06-21
Hely          L.Mielno, Pniewy, Wielkopolskie, Lengyelország (PLWI  52°33'N 16°23'E)
Egyéb adatok
Megtaláló     Tadeusz Mizera
Hivatkozás    2011/549

Megkerült -----------------------------------------------------------------
Jelölés       Fémgyűrű: Gdansk VH8675
Faj           Fekete gólya (Ciconia nigra) [1310]
Kor           kifejlett [2]
Állapot       Egészséges, és szabadon hagyva vagy engedve [7]
Körülmények   színes lábgyűrű(k) alapján azonosítva [81]
Dátum         2011-03-27
Hely          Tápiószecso (halastavak), Pest, Magyarország (HG48  47°26'02"N 19°37'27"E)
Egyéb adatok
Megtaláló     Gódor Miklós
Távolság      615 km 158 fok (D-DK)
Eltelt ido    6 év 9 hónap 6 nap [2470]
Hivatkozás    2011/549

A madarat fiókaként gyűrűzték meg 2004. június 21-én Lengyelországban. A jelölés helyétől 615 km-re sikerült Gódor Miklósnak bizonyító erejű felvételt készíteni a vonuló fekete gólyáról. A jelölés és a megtalálás között 6 év, 9 hónap és 6 nap telt el. Ezúton is gratulálok Mikinek.

Kertész László

Képgaléria >

Odútakarítás a kókai Malomárokban

Október 22-én odútakarítást végeztünk Kókán, a Malomárokban lévő odútelepünkön. A Hajta-patak mellékágának régi, kiszáradt medrét termetes fák, virágos kőris, fehér nyár, fekete nyár, fehérfűz, kocsányos tölgy, mezei juhar, vadcseresznye, vadkörte, dió, szegélyezik. Sok helyen a cserjék egy része is szinte faméretű! A cserjéket a feketebodza, kökény, galagonya, csíkos kecskerágó, mogyoró, vadrózsa és a kányabangita képviseli. A szerencsére az ember által ritkán háborgatott árokban őserdei hangulat uralkodik, kidőlt, elkorhadt, mohával, gombákkal, vadszőlővel, vadkomlóval és erdei iszalaggal benőtt fák és a változatos állatvilág felejthetetlen élményt nyújt a túrázónak.

Örömmel tapasztaltuk a különböző korú fafajok jelenlétét, ami a természetes erdőkre jellemző. A kínából származó bálványfa is megjelent a galériaerdőben, de terjedését mindenképpen meg kell akadályozni! Egy kb. 100 méteres szakaszon a fehérakácot is betelepítették. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében, kidolgozott és elfogadott Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszert (Á-NÉR) használjuk azzal a céllal, hogy adataink szabványosak (kompatibilisak) legyenek az országban folyó hasonló jellegű monitoring munkákkal. A Malomárok mentén négy élőhelykategória is fellelhető, úgy mint : J3= bokorfüzesek, J4=fűz-és nyárligetek, J5= égerligetek, J6= tölgy-kőris-szil ligetek.

Jelenleg 85 db. B típusú odú, 1 db. D típusú odú, 7 db speciális bagolyodú, és 3 db fészkelőláda van kihelyezve. Az odúk egy részét védett kisemlősök ( erdei pele, mogyoróspele, mókus) és a nem védett erdei egérfajok is birtokba veszik időnként. Az odúkban költő madárfajok a következők: széncinege, kék cinege, mezei veréb, seregély, csuszka, macskabagoly, füleskuvik, kuvik, búbosbanka. Hajdanán a mederre épített vízimalom őrölte a környék gabonáját 1945-ig. Tulajdonosa Stefanovics Mihály molnár volt, aki a kókai Pincesoron lakott.

A vízimalmot 1945 november 15-én hajnalban a németek felgyújtották. Fényképek nem maradtak fenn róla, ma már csak a romjai láthatóak. Többmázsás kőtömbök őrzik emlékét. A patakmedert az 1960-as években a korra jellemzően, hozzá nem értő módon "áthelyezték", 50-100 méterrel lejjebb új medret készítettek. Napjainkban csak a csapadékosabb években és hóolvadás után kerül víz az árokba. A víz hiányát a Ritva (D2= kiszáradó kékperjés láprét) területén sínylődő néhány égerfa is mutatja. A Malomárok és a mellette elterülő nádasodó alföldi mocsárrét, ( D4) patakparti és lápi magaskórós növényzet (D5) jelentős ökológiai értéket képvisel. A szántóföldek közé ékelődve zöld folyosóként köti össze a különböző élőhelyeket, köztük a Vár-hegy alatt lévő védett forráslápot is. Élőlények ezreinek biztosít táplálkozó, szaporodó és búvóhelyet.

Már a Natura 2000-es területek kijelölésekor megérdemelte volna a védettséget. 1993-ban a földárverések során több magánszemély tulajdonába került, a közeljövőben kezdeményezni fogjuk a helyi védetté nyilvánítását.

Kertész László

Képgaléria >

Megfigyelt madarak >

Európai Madármegfigyelő Napok Tápiószecsőn

Októberi nyár és szikrázó napsütés várta az érdeklődőket, az idei madármegfigyelő napokon a tápiószecsői halastavaknál. A kétnapos rendezvényt összesen 89 fő tisztelte meg részvételével. 60 madárfaj 709 példányát sikerült megfigyelni.

Sajnos, mivel a terület nem áll védelem alatt, a halevő madárfajok zavarása folyamatos volt. Annak ellenére, hogy kifejezetten kértük a vadászokat, legalább szombaton és vasárnap ne durrogjanak fegyvereikkel. A zavarásra érzékeny fajok messze elkerülték a vidéket. A parti madarakat 2 szürkecankó képviselte. A halivadéknevelő tavaknál minden évben megfigyeltünk ebben az időszakban néhány jégmadarat, most innen teljesen hiányoztak. Benei Béla tagtársunk a leghátsó tó végénél látott egy példányt.

A ritka fajok közül egy, a tó fölött átsuhanó halászsast és egy öreg réti sast figyelhettünk meg rövid ideig. Vörös gémből egy, kis kócsagból két példány került a távcsöveink elé. A vöcsökfélék közül a kis vöcsök és a búbos vöcsök volt látható néhány példányban. 17 dankasirály is tartózkodott a második tó maradék vizén. A nádas és a sás fölött pompás színezetű szitakötő fajok portyáztak rovarprédájukra várva. Atalanta és boglárka lepkék csapongtak a még nyíló vadvirágok közelében. A tavi és a kecskebékákat is megzavarta a jó idő, néha rázendítettek.

A túra végén amatőr csillagász tagtársaink speciális naptávcsövein, a napot lehetett tanulmányozni.

Kertész László

A partot fűzek testőrsége óvja,
a tollforgójuk ritkítottan ing.
Halkan himbál a horgom úsztatója,
nagyot csobbant a játékos balint.

Fény-pászma hull most messze, holt mezőig,
s a víz egy percre hullámos határ:
innen mosolygó partja tükröződik,
itt egy utolsót lobban még a nyár.

De túl, gyepén a ritkuló bereknek
ijedt lombok rebbennek szerteszét,
a szél felettük pókszálat lebegtet,
ezüst pókszálat és ezüst zenét.

Az ősz hárfás tündére jár a réten,
az ő húrjáról szól a halk zene.
Most át fog jönni: árnyékát sötéten
pallónak átveti a jegenye.

Képgaléria >

70 résztvevő az őszi kikerics túrán

Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy az egyébként is csapadékos 2010-es év egyik legborongósabb hónapja a szeptember volt. Ez lett a veszte a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által első alkalommal meghirdetésre kerülő őszi kikerics túrának is, amit akkor a rossz idő miatt sajnos le kellett mondani. Idén azonban a szervezők egyre nagyobb bizakodással várták a szeptember 17-i dátumot, hiszen a meteorológusok meleg, derűs, már-már nyárias időjárást jósoltak a túra napjára.

A tápiósági általános iskola parkolójában gyülekező érdeklődők türelmetlenül várták az indulási "parancsot", azonban az útvonal első szakasza sokak lelkesedését letörte. Ugyanis a hetek óta tartó nagy szárazság miatt az Úri-patak völgyébe vezető löszmélyútban gyalogló tömeget néhány perc alatt a felvert lösz lisztporhoz hasonló felhője takarta be. Egy idő után már csak krákogó gyerekek és felnőttek halvány sziluettjét lehetett látni, miközben mindenki a ruhájáról próbálta levakarni a finom port.

Egy órányi kimerítő menetelés után igazi felüdülést jelentett a festői völgyben alattunk elterülő Úri-halastó megpillantása, melynek gátján a csapat kicsit kipihenhette magát. Közben a túrázók "gerincét" alkotó madarászok kiszúrtak egy magasan keringő halászsast, melynek megfigyelése mind az érdeklődő laikusok, mind a madarakhoz kicsit jobban értők számára hatalmas élményt jelentett. Sajnos ezen kívül csak egyetlen szürke gém gubbasztott a nádas szélén, más madár nem tartózkodott a majd 100 ha-os tavon (?).

Innen már csak néhány száz méter választott el bennünket a túra névadójának választott őszi kikerics első állományától. A szépen lekaszált réten több száz rózsaszín virág pompázott (később még tízezerszámra láttuk őket!), bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kikericsek többsége már elvirágzóban volt. A szeptemberi kánikula itt is megtette a hatását, hiszen ilyenkor még java virágzásban kellett volna lennie kedvenc növényünknek. A hervadozó kikericsek mellett azonban sok más őszi virágban is gyönyörködhettünk: ilyen volt a réti imola, a festő zsoltina, vagy a szürke aszat.

A túra végpontját jelentő Török-hídig még jó órás séta várt ránk a tűző napon, azonban a Gombai- és Úri-patak találkozásánál látható, négy év híján 200 éves kőhíd árnyékában mindenki hűsölhetett egy keveset. Már csak azért is, mert a patakban egy liter víz, annyi sem csörgedezett, így azonban a vállalkozó kedvűek legalább a híd alatti boltíves nyílásokat is végigjárhatták..

Ezt követően még megnéztünk egy dombvidéki környezetben ritkán látható szikes-sós növénytársulást sóvirággal, sziki őszirózsával, bárányparéjjal, majd egy 2 kilométeres pororos löszmélyutat magunk mögött hagyva (dejá vu) az előzetesen meghirdetett időpontnál majd egy órával később pikk-pakk meg is érkeztünk Tápióságra.

Néhány információ a túráról:

• A túra időtartama 4,5 óra volt.
• Résztvevők száma: 70 fő.
• Legfiatalabb egy 5 hónapos kisfiú volt, míg a legidősebb résztvevő életkorát nem kérdeztük meg..
• A túra alatt megtettünk 9 kilométert, melyből 4 km poros földút volt, míg 5 km üde kaszálórét.
• Két védett növényfajt sikerült megfigyelnünk: mocsári csorbóka és kisfészkű aszat.
• Legritkább állatfaj az Úri-halastónál megfigyelt halászsas volt, mely a magyar madárvilág fokozottan védett tagja.
• A túra során fentieken túl hallhattunk a kaszálások természetvédelmi vonatkozásairól, a 20 kV-os vezetékoszlopokra felszerelt madárvédő papucsokról, a középkori Só-út jelentőségéről, a tájidegen, invazív növényfajok terjedéséről, vagy a lösz kialakulásáról.

Köszönet az MME Tápió-vidéki helyi csoportjának, akik nagy segítséget nyújtottak a szakvezetésben!

Vidra Tamás
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet
tapio@dinpig.hu

Első mecénásunk

Mecénás

A művészeknek és a művészeteknek anyagi pártfogója. Az elnevezés Maecenas római lovag, Horatius és Vergilius támogatója nevéből vált köznévvé. Mecénásra a középkor művészeinek is gyakran volt szükségük. Hazánkban ezt a szerepet napjainkban állami intézmények látják el, nemcsak a művészetek, hanem a tudomány és a szakképzés területén is.

De mint a példa is mutatja, napjainkban is vannak mecénások!

Lutischán Ferenc kókai tagtársunk az MME Tápió-vidéki Helyi Csoportjának első anyagi támogatója, 50 000Ft-ot adományozott az általunk legyártásra kerülő gólyafészektartó szerkezetek anyagának megvásárlásához. Ebből az összegből 5db. fészekkosarat fogunk elkészíteni, melyek az ősz folyamán felszerelésre kerülnek a Tápió- vidéken.

Köszönjük Tagtársunk nagyvonalúságát!

KL.

Képgaléria >

Kókai Falunap 2011. augusztus 20.

Helyi civil szervezetként résztvettünk a kókai falunapon augusztus 20-án, ahol lencsegulyással, kekszgolyóval, borral, üdítővel ásványvízzel láttuk vendégül az eseményre kilátogató MME tagjainkat és az érdeklődőket.

Szórólapokon, plakátokon mutattuk be az egyesület tevékenységét. Bemutattuk a kertekben, szőlőkben alkalmazható fészekodú típusokat, madáretetőket. Ismereteket szerezhettek arról is, hogyan kell kialakítani egy "madárbarát" kertet. Az adományként árusított tűzzománc kitűzőkből is szép számban fogyott, néhányan a csatlakozás feltételeiről is érdeklődtek.

Kertész László