Képgaléria >

Vörös vércse fiókák gyűrűzése

Területbejárást végeztem Tápiósüly és Kóka területén létesített odútelepeinken (2023. 05.21-én, 06. 04-én) abból a célból, hogy mennyi vércseládát foglaltak el a vörös vércsék. A Felső-Tápió melletti réten az idén mind a három láda üresen maradt. Kókán a kihelyezett 7 ládából csak egyben állapítottam meg a költést. Június 4-én távcsővel 5 fejlett fiókát figyeltem meg. Június 11-én az ellenőrzés során a fiókák már kirepültek, így ezeket már nem tudtuk megjelölni.

Nagykáta-Erdőszőlő térségében kihelyezett ládáinkat Lengyel János és Fruzsina barátnője felügyeli. Itt a felszerelt 10 ládából hatban volt sikeres költés. A fiókák fejlettségében voltak eltérések, volt ahonnan már kirepültek, 1 ládában 8-10 napos fiókák voltak, de találtunk 25-30 napos fiókákat is. Érdekességként említem meg, hogy az egyik vércse ládában nagy számban találtunk friss zöldgyík tetemeket, a felnőtt madarak érkezésünk előtt nem sokkal vihették a fiókáknak. 18 fióka lábára került gyűrű.

A gyűrűzést Dr. Kovács Dávid biológus Barátom végezte. A stáb többi tagja: Kiss Aliz, Sárközi Tamás, Lengyel János-Lengyel Fruzsina és jómagam. 8 érdeklődő kísérte figyelemmel az eseményeket. Az áprilisban és májusban lehullott bőséges csapadék hatására a legelő rég nem látott üde színekben pompázott.

Kertész László

Képgaléria >

Fülemülék éjszakája Kóka, Kenderföldek

Május utolsó hétvégéjén megtartott túra kellemes, nyárias időben került megrendezésre.

A Civilház udvarán felállított rendezvénysátor alatt helyeztük el eszközeinket, és a gyakoribb madárfajokat bemutató táblákat. 19 óra után néhány perccel köszöntöttem a mintegy 40 érdeklődőt. Felcsendült a "Fülemüleszerenád" majd Mike Oldfield zenéje kíséretében az "Erdő fohászát"olvashatták a vetítővásznon. Bemutattam az est főszereplőjét a fülemülét, kisfilm keretében látható illetve hallható volt két hím madár versengő éneke. A BBC 1924-ben készült felvételén Beatrice Harrison csellóművész duettet játszott a kertjében éneklő fülemülével. Végül a fülemüle c. áriát hallgattuk meg Lauren Jelencovich előadásában.

Utána ismertettem a NATURA 2000 terület természetvédelmi jelentőségét, növény és állatvilágát. Séta közben hallhattuk a feketerigó, énekesrigó, erdei pinty, gyurgyalagok, barátposzáták énekét. A távolban időnkén trillázott 2-3 fülemüle, de sajnos közelről nem tudtunk gyönyörködni énekükben. A 90-es években ezen a területen 100 méterenként énekeltek, az utóbbi években viszont csak 4-5 hím énekel. A hajdan itt költő berki és nádi tücsökmadár, nádirigó, pirregése, éneke, már csak az emlékeimben szól. A Ritva-legelőn sem hallható már évek óta hazánk legnagyobb sármányféléjének a sordélynak jellegzetes éneke, illetve a kisőrgébics és a színpompás szalakóta sem költ már a területen. Az egyik vércseláda mellől röppent fel egy vörösvércse és szállt át a legelő felett.

Sötétedés előtt begyújtottuk a szúnyogűző olajjal feltöltött viharlámpákat, megcsodáltuk a búzatábla szélén nyíló kék búzavirágokat, pipacsokat, parlagi pipitért, hólyagos habszegfűt, fehér mécsvirágot. A távolban a kakukk volt hallható, hangja utánzásával köszöntöttem. A túra befejeztével Kiss Szabolcs amatőr csillagász és kollégája közreműködésével szemlélhették az érdeklődők a csillagos égboltot a Civilház udvarán felállított távcsöveken keresztül.

Tervem szerint az előadás közben felolvasásra került volna Virág Miklós "Madárdal" című verse, de mivel nem vállalkozott rá senki, így a beszámoló végén olvasható.

Kertész László

Képgaléria >

"Amerre a kakukk száll", tavaszköszöntő túra

Április 29-én szombaton rendeztük meg idei első kirándulásunkat Kókán, az úgynevezett Kenderföldek-égeres galériaerdő határrészben, ami NATURA 2000-es terület. Az időjárás nem volt a legjobb, ugyan is az indulás előtt néhány órával szemerkélt az eső. A jelentkezők közül 11 fő maradt távol emiatt. A program elsősorban az itt létrehozott odútelep költésellenőrzésére épült, amit 40 évvel ezelőtt alakítottam ki, de az érdeklődők részletes tájékoztatást kaptak a terület természetvédelmi jelentőségéről, az itt előforduló növény és állatfajokról is.

Az odúkban javában zajlott a madarak költése, a B típusú odúkban mezei veréb, széncinege, kékcinege tojásait, különböző korú fiókát figyelhettük meg. Néhány odúban a védett kisemlősünk, a mogyoróspele is látható volt. A terület bejárása során hallgattuk a madarak énekét. A madárvonulás javában zajlott, de így is sok madárfajt láttunk, hallottunk.
Remélem, hogy a résztvevők élményekkel gazdagodva tértek haza.

Kertész László

Képgaléria >

Volt egyszer egy "fecskeház" Tápiószelén.

2017-ben a "látványos gólyagyűrűzés" alkalmával figyeltem fel Tápiószelén, egy kis kockaház környékén szárnyaló molnárfecskékre. Az keltette fel az érdeklődésem, hogy ilyen tömegben már régen láttam fecskéket fészkelés időben. A ház tulajdonosa Bozóki néni örömmel újságolta, hogy az épület bepucolásakor a kőművesmester leakarta verni a fészkeket, de ő nem engedte. Gyermekkora óta szereti a fecskéket. Egy kis baromfiudvara volt néhány tyúkkal, a közelben istálló sem volt, arról sem tudott, hogy valaki esetleg sertéseket tartott volna a környéken. Ezért is volt számomra meglepő, hogy ilyen nagy számban fészkeltek a molnárfecskék. 83 fészket számoltam összesen, ebből 72-ben költöttek a madarak.

Úgy gondoltam, hogy ezt az egyedülálló esetet mindenképpen meg kell írni a helyi csoportunk honlapján. Telefonon megkerestem a Tápió TV szerkesztő riporterét, Veroczki Józsefet, akivel már évek óta jó kapcsolatot ápolok. Már sok rendezvényünkről tudósítottak. Ezek után megbeszéltük az időpontot és elkészítettük a következő beszámolót.

Az idén, tehát 5 év elteltével felkerestem a helyszínt, és szomorúan tapasztaltam, hogy már csak 7 pár költ az eresz alatt. Bozóki néni elmondta, hogy már azt hitte, hogy az idén nem lesz költés, mert a fecskék mintegy 2 héttel később érkeztek a szokásosnál. A fecskék számának nagy arányú csökkenése nem csak szűkebb környezetünkben a Tápió-vidéken, hanem országszerte tapasztalható. Ennek okai között szerepel a háztáji és nagyüzemi állattartás visszaszorulása, a táplálékul szolgáló rovarok számának drasztikus csökkenése, az időjárás, a fészkelési lehetőségek csökkenése, stb.

Kertész László

Képgaléria >

Hogyan segíthetjük az év madarát a táplálékkeresésben?

A zöldküllő előszeretettel keresi fel az élőhelyén lévő hangyabolyokat, mivel kedvenc eledele a hangya és a hangyatojás. Azokon a réteken és legelőkön ahol nem legeltetnek vagy kaszálnak rendszeresen, ott a növényzet hamarosan eltakarja a hangyabolyokat. Amikor még alacsony a növényzet, végezzünk egy terepbejárást és egy bottal, vagy karóval jelöljünk meg néhányat, hogy később biztosan megtaláljuk őket. Egy sarlóval, esetleg damilos fűkaszával vágjuk rövidre a füvet a bolyon és környékén, így a zöldküllő könnyebben felfedezi ezt a táplálékforrást. A rövid fűben biztonságban érzi magát. Ezzel a módszerrel a másik táplálékspecialista harkályunknak, a nyaktekercsnek is segíthetjük a táplálkozását.

Habár az utóbbi években kevés hó esett, de amikor nagyobb a hótakaró, akkor söpörjük le a havat a hangyabolyokról, hogy a zöldküllő könnyebben hozzáférjen. Az a tapasztalatom, hogy a módszer működik a gyakorlatban.

Kertész László
MME Tápió-vidéki helyi csoport

Képgaléria >

"Év madara" túra

"A zöldküllő nyomában" címmel rendeztük meg ismeretterjesztő túránkat május 21-én Kókán, a madár tipikus élőhelyén, az úgynevezett Kenderföldek és Ritva-legelő határrészben.

Erre a napra kettő túrát terveztünk, az egyik az "Év madara" reggel 9:00 órától 12:00 óráig.

A " Fülemülék éjszakája" túrát pedig 19:00 órától 21:00 óráig, szintén a kenderföldek területére.

A Civil Ház termében kiselőadás keretében bemutattam az "Év madarát", megtekintettünk néhány kisfilmet, amiben láthattuk a tojó és a hím madarat és egy fiatal átmeneti tollruhás madarat is, illetve a madarak hangját is megismerhettük. Ismereteket szerezhettünk elterjedésükről, élőhelyükről, odúkészítésükről, táplálékuk összetételéről, védelmi helyzetükről, stb. Ebben az időszakban a zöldküllő már javában kotlik, ilyenkor már ritkábban hallatja a hangját. A táplálkozó területén lévő hangyabolyokat viszont rendszeresen felkeresi, mivel fő tápláléka a hangya, hangyatojás.

Ezen az élőhelyen ahol a túrát vezettem kettő pár zöldküllő jelenlétét állapítottam meg, a márciusi-áprilisi felmérések alkalmával. Megtekintettünk egy zöldküllő által készített odút egy öreg fűzfában, illetve megnéztünk néhány hangyabolyt, amiket a madár rendszeresen felkeres táplálékért. Azokon az élőhelyeken, ahol nincs rendszeres legeltetés, illetve kaszálás, a növényzet eltakarja a hangyabolyokat. Ezért kézi erővel (sarlóval) illetve damilos fűkaszával megtisztítom a hangyabolyok környékét, így láthatóvá válnak nem csak a zöldküllőknek, hanem a másik táplálékspecialista harkály rokonuknak, a nyaktekercsnek is. Ezzel a kis beavatkozással segíthetjük mind a két fajt a táplálékkeresésben.

Télen a hangyabolyokról a hó lesöprésével szintén segíthetünk a zöldküllőknek. A menetközben feltámadó szél sem kedvezett, sajnos míg a területen tartózkodtunk egyetlen zöldküllő sem mutatkozott. Viszont láttunk, hallottunk a bejárt útvonalon füsti és molnárfecskét, házi rozsdafarkút, barázdabillegetőt, házi és mezei verebet, barát poszátát, tövisszúró gébicset, karvalyposzátát, balkáni gerlét, vadgerlét, seregélyeket, citromsármányt, örvösgalambot, fülemülét, stb.. Útpadkában és partfalban költő gyurgyalagokat.

A túra végén megtekintettünk egy úgynevezett vércseládát, amiben vörösvércse kotlott 5 tojásán. Érdekességként említem meg, hogy ezen a költőhelyen már 8 éve költ minden évben a vörösvércse.

A "Fülemülék éjszakája" rendezvényre már 19 óra előtt megtelt a Civil Ház kisterme, így sajnos sokan kívül rekedtek. A programjainkra ezért is kérem, hogy jelezzék a részvételi szándékot, hogy tudjunk tervezni. Ebben az esetben már nem volt módunk nagyobb termet kérni az Önkormányzattól. Az idén jóval kevesebb fülemüle foglalt területet a Kenderföldeken, de mint utólag kiderült az egész térségben csökkent a számuk az utóbbi évekhez képest. A Kenderföldeken közel 40 éve minden évben rendszeresen felmérem az éneklő fülemülehímek számát. Ezen a területen általában 12-15 pár költött rendszeresen.

Az utóbbi 5 évben folyamatosan csökken a területet foglaló párok száma. A túra előtt péntek este területbejárást végeztem, sajnálattal állapítottam meg, hogy csak nagy szünetekkel szólalt meg néhány hím, összesen 3 példány, de más madárfajok sem énekeltek intenzíven, ezért úgy határoztam, hogy egy másik területen rendezzük meg a programot. Az úgynevezett Berekkút- Varga-hegy- crosspálya határrészre esett a választás.

A teremben kiselőadás keretében mutattam be a tavaszi esték " énekművészét" a fülemülét. Meghallgattuk a fülemüle szerenád c. zeneművet, illetve egy csodálatos koncert felvételt egy amerikai énekesnő előadásában. A temető utcai parkolóból indultunk tovább, a Berekkút-Varga-hegy- crosspálya útvonalon. 4 ponton hallottuk énekelni a fülemülét kissé távolabb az útvonalunktól a patakparti bokrosokból. Az út melletti akácfák roskadoztak az akácvirágtól, élvezettel szívtuk magunkba a virágillatot.

A fülemülén kívül a következő madarak énekében gyönyörködhettünk: erdei pinty, csilpcsalp füzike, barátposzáta, fekete és énekesrigó, citromsármány, vörösbegy. A visszaúton denevérek röpködtek fölöttünk. Remélem, hogy a résztvevők élményekkel gazdagodva tértek haza. Amennyiben tetszett rendezvényünk, kérem nyomjanak egy like-ot a Tápió-vidéki helyi csoport facebook oldalán.

Kertész László