 |
Madárvideók: |
Búbosbanka |
 |
Nagy fakopáncs |
 |
Feketerigó |
 |
Fehér gólya |
 |
Széncinege |
 |
Füstifecske |
 |
 |
 |
Fülemülék éjszakája Tápióságon
A hétvégi esőzések ellenére május 13-án megtartottuk a 3-ik tápiósági fülemülék éjszakája rendezvényt. Nagy szerencsénkre az esemény előtt 2 órával elállt az egész nap szakaszosan hulló csapadék, így 10 érdeklődővel és 2 rendezővel neki vághattunk a vadregényes túraútvonalnak.
A falut elhagyva a határban elhelyezkedő szántóföldeket összekötő útrendszer felől közelítettük meg a Natura 2000-es területet. A mezővédő erdősáv mellett elhaladva őszapócsapat hangjára lettünk figyelmesek, a fiókákat röptető csoport tőlünk pár méterre mozgott, így szabad szemmel könnyedén megfigyelhettük a kistermetű madarakat.
A kukoricaültetvény felett feltűnt egy zsákmányt kereső öreg tojó barna rétihéja és a cserjetársuláshoz közeledve meghallottuk az est főszereplőjének dallamát, amelyet hamarosan a többi revírjét védő hím színesített. A kökénybokrok közé érve hallhattuk a barátposzáta, feketerigó, kis poszáta és énekes rigó énekét is.
Az első hosszabb megállót a tápiósági földvár tetején tartottuk meg, ahol szó esett az ex lege védett területekről, jelentőségükről és típusairól. Ügyes hangutánzással néhány környékbeli kakukkot is sikerült előcsalni, melyek a túra végéig velünk tartva szorgalmasan keresték "párjukat". A földvár tetejéről elénk tárult Tápióság látképe, alkalmunk nyílt megfigyelni a patak partján mozgó vadgerléket és a távolból odahalló sárgarigó énekét. Ezután leereszkedtünk a völgybe, ahonnan egyenes út vezetett a Cimbáld-rétre, amely a szennyes ínfű egyik hazai előfordulási helye.
A túra következő látványossága a 2014-ben felújított partfal volt, amely azóta emberi behatástól mentes, ugyan idén még nem tértek vissza oda a gyurgyalagok, de reményeink szerint hamarosan megérkezik a standardan ott költő 18 pár. A patak mentén haladva nádirigót, csilpcsalpfüzikét és kerti gezét is hallottunk és egy pillanatra egy vándorsólyom suhant át a tájon.
A kezdőponthoz visszavezető út az iskolakerthez vezetett, ahol az addig száraz csapat a nagy fűben összeszedte az aznap hullott csapadék nagy részét, és így nem úszta meg szárazon a rendezvényt. A kastélyparkon át tanulmányoztuk a hatalmas kocsányos tölgyeket, amelyek már több, mint 150 éve ott lokalizálhatók, valamint a kert többi idős fáját is szemügyre vettük, többek között a földúttal elválasztott gigászi platánt.
Jövőre is várunk mindenkit a rendezvénysorozatra.
Sári Gergő
Gólyahalál
Május 07.-én kaptuk a hírt az MME gyűrűző központjából, hogy a 2014. június 21.-én Kókán a Zsámboki úti fészeknél fiókaként gyűrűzött fehérgólya, Tápió, (gyűrűszáma: PH 05576 ) 3 év kóborlás után sikeresen visszatért Afrikából,
azonban az első költését már nem tudta befejezni.
2017. május 7-én a Jász - Nagykun - Szolnok - megyei Jászjákóhalmán áramütés következtében elpusztult. Tetemét a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa találta meg. Testvéréről (Kóka) nincs információnk.
2014.-ben 32 év kihagyás után költöttek újra gólyák Kókán, a Zsámboki úton lévő műfészekben. A fészektartót a fészekkel márciusban szereltük fel az általunk alkalmasnak vélt beton villanyoszlopra. A májusban végzett infra kamerás fészekellenőrzés során 3 fiókát pillantottunk meg a monitoron. A június 21-én tartott gyűrűzéskor viszont már csak kettő fióka volt a fészekben. A harmadik madár valamilyen okból elpusztulhatott, ilyen esetben az öreg madarak kidobják a fészekből.
A gólya hosszútávú vonuló. Mivel a levegő meleg légáramlásait kihasználva vitorlázó repüléssel vonul, a tengereket elkerüli és csak nappal repül. A Közép-és Kelet-Európai gólyák Törökországnál a Boszporuszon átkelve hagyják el Európát. Megkerülik a Földközi-tengert, Nyugat-Szírián és a Jordán völgyén, a Holt-tenger térségén és a Sínai-félsziget keleti vidékén haladnak át. Egyiptomban délnek fordulnak. Innen a Nílus vonalát követve haladnak délre. Telelőterületük Kenya és Uganda szavannás régióitól a Fokföldig terjed. Telelőterület hűségük igen csekély, ugyan az a példány is egymástól több száz kilométerre fekvő területeken töltheti az egyes évek teleit, valószínűleg a táplálékmennyiségtől függően. A hazai gyűrűzési adatok alapján a Magyarországon fiókaként gyűrűzött madarak a második nyarukat az északi szélesség 33-40 fok közötti térségben töltik. 3-5 éves korukban érik el az ivarérettséget és ekkor térnek vissza először születési helyük környékére. A tavaszi vonulás az őszivel megegyező útvonalon zajlik le, de a kevesebb pihenőnap beiktatása miatt annál gyorsabban.
Tápió sikeresen túlélte a több ezer kilométeres út viszontagságait, visszatért Magyarországra a távoli Afrikából, de számára a megérkezés végzetesnek bizonyult.
Az idén újra elfoglalta egy gólyapár a fészket, a tojó szorgalmasan kotlik a tojásokon. Remélem, hogy sikeresen felnevelik fiókáikat, amelyeket reményeim szerint június 17.-én meggyűrűzünk, hogy újabb adatokkal szolgáljanak a fehérgólyák küzdelmes életéről.
Kertész László
"Amerre a kakukk száll", tavaszköszöntő, ismeretterjesztő túra
Április 29.-én rendeztük meg hagyományos túránkat Kókán, a címadó madár egyik jellegzetes élőhelyén, ami NATURA 2000 terület. Az idei időjárás eddig nem igazán kedvezett a szabadtéri programjainknak.
A hűvös esős idő miatt, az előzetes jelentkezések dacára kevesebb érdeklődő jött el a vártnál, de azért így is elérte a 20 főt.
A PowerPoint bemutatóval kiegészített előadás során részletesen megismerhették a résztvevők, hazánk egyetlen fészekparazita madarának életmódját, illetve a NATURA 2000 terület jelentőségét. A Hajta - patak mellékága mentén lévő odútelepen ellenőriztünk néhány odút, bemutattuk az odúlakó madarak költését. Érdekességképpen megemlítem, hogy a Csepeli odútelepen végzett odúellenőrzés során azt tapasztaltuk, hogy a széncinegék 1,5- 2 héttel előbb tartanak az itteni madarakhoz képest a költésben. A kakukkot hangjának utánzásával sikerült a közelünkbe csalogatni, így a társaság közelebbről is láthatta e szép madarat. Utunk során láthattunk és hallhattunk erdei pintyet, tengelicet, zöldikét, mezei verebet, fekete és énekesrigót, barátposzátát, csilpcsalp és sisegő füzikét, vörösbegyet, fülemülét, ökörszemet, örvösgalambot, vadgerlét, nagyfakopáncsot, széncinegét, seregélyt, házi rozsdafarkút, balkáni gerlét.
A közeli szőlőhegyen egészen közelről figyelhettük meg a búbosbankát, a nyaktekecs harsányan hirdette megérkezését. A nemesnyárasban felhangzott a zöldküllő kiáltása és a sárgarigó flótázása. Szemünk elé került két "illegális" odúlakó is, a 2017-es esztendő védett kisemlőse is, a mogyorós pele és a fokozottan védett erdei pele is. A visszaút során a gyurgyalagtelepet is bemutattuk az érdeklődőknek.
Kertész László
Év madara előadás és odúellenőrzés
Április 17-én tartottuk meg rendezvényünket a helyi csoport 17-ik odútelepén, a 17 hektáros Csepeli kiserdőben. A napos, de az évszakhoz képest hűvös időben 56 érdeklődő jelent meg a gyülekezőhelyen. Az előzetes terepbejárás és ellenőrzés során tapasztaltuk, hogy a kihelyezett 20 db. B típusú odúból 18-at elfoglaltak a széncinegék. A résztvevők köszöntését követően ismertettem a programot, utána pedig részletesen bemutattam a 2017-es esztendő madarát, a tengelicet. Ezt követően pedig az erdőben lévő fa és cserjefajokról, illetve az itt előforduló madárfajokról beszéltem a résztvevőknek.
A tanösvény mentén kihelyezett odúkból leemeltünk néhányat, így a túra résztvevői megcsodálhatták az odúban lévő fészekaljakat, tojásokat, 1-5 napos fiókákat. Röviddel az elindulás után egy fekete harkály mutatta meg magát, kissé távolabb a zöldküllő szólt jellegzetes hangján. A lassú séta során láttunk és hallottunk széncinegéket, csilpcsalp füzikét, barátposzátát, szajkót, szarkát, feketerigót, örvösgalambokat. Az egyik cserjén egy erdei fülesbagoly pihent, a párja valószínűleg már a tojásokon kotlott egy tavalyi szarkafészekben. Szintén egy elhagyott szarkafészekben pillantottunk meg egy tojásait melengető karvalyt.
A vadvirágok közül az ernyős sárma és a vérehulló fecskefű virágaiban gyönyörködhettek a túrázók.
Remélem, hogy maradandó élményekkel gazdagodva tértek haza a program résztvevői. Köszönöm a Csepeli tagtársak segítségét a program lebonyolításában, és külön mondok köszönetet Gábori Attila és Kis Sándor fotós Barátomnak, akik megörökítették az eseményeket.
Kertész László
CES és odúellenőrzés
2017 április 15-én kezdetét vette a 14. CES szezon a kókai vadászháznál. A CES (Állandó ráfordítású madárgyűrűzés) lényege, hogy egy adott területen költő madarainak állományát mérjük fel 9 alkalommal, ezzel is figyelemmel követve az állomány változását. Ez a program egész Európában zajlik, és Magyarországon is több gyűrűzőállomás, illetve egyéni gyűrűző vesz részt rajta.
A programot szokásos módon az előző napi hálóállítással kezdtük, ahol a megszokott területre kifeszítettünk 14 függönyhálót. A következő napon az első ellenőrzés 6 órakor történt, az utolsó pedig 12 órakor. Tekintve, hogy a reggel fagyos volt, így az első ellenőrzésben egy madár se akadt a hálóba, de azért a nap végére 17 madár kapott új gyűrűt a lábára és egy korábban jelölt madarat sikerült visszafogni. A fogott fajok: széncinege, fekete rigó, barátposzáta és vörösbegy. Emellett még 21 madárfajt sikerült megfigyelnünk.
A gyűrűzés mellett az érdeklődők megnézhették a Vadászházánál kialakított odútelepünket is, melyben tavaly óta találkozhatunk a fokozottan védett erdei pelével és régebb óta a védett mogyorós pelével is.
Mivel a Vadászház új tulajra talált, így külön szeretnénk köszönetet mondani az új tulajdonosnak is, hogy továbbra is engedélyezi a terület használatát, ezzel is támogatva helyi csoportunk munkásságát.
Mikus Máté
Élőhely kezelés a Kókai gyurgyalag telepen
Április 15.-én szombaton, mint egy 150 négyzetméteres partfalat dolgoztunk meg kézierővel, és tettünk alkalmassá arra, hogy a téli szállásukról hamarosan visszatérő partifecskék és gyurgyalagok kitudják benne alakítani költőüregeiket. Eltávolítottuk a madarak berepülését akadályozó növényzetet, fákat, bokrokat. Kb. 15 négyzetméteres területen méhlegelő magkeveréket vetettünk abból a célból, hogy a virágzó növényeken nagy számban megjelenő beporzást végző rovarok, főleg poszméhek, lepkék, stb.., táplálékul szolgáljanak a gyurgyalagoknak. A hosszanvirágzó, többéves magkeverék a következő fajokból áll: 4 % Vöröshere, 6 % Lucerna, 10 % Alexandriai here, 20 % Tavaszi bükköny, 5 % Facélia, 30 % Hajdina, 20 % Baltacim, 5 % Mustár.
A Syngenta 2009-ben több európai országban indította el a Beporzó programot.
"A program célja olyan "méhlegelők" kialakítása, amelyek a növények megporzását végző rovaroknak nyújtanak nektárban és pollenben gazdag táplálkozó és élőhelyet. Az utóbbi években több fontos beporzó faj egyedszáma csökkent. Ennek oka a táplálkozási lehetőségek beszűkülésében, élőhelyeik eltűnésében is keresendő.
A beporzó rovarok számának fenntartása ugyanakkor jelentős gazdasági érdek, mert a termesztett növények 80%-ának termékenysége függ a beporzó rovaroktól. A beporzók munkája 5 milliárd Euro értéket képvisel évente Európában. Beporzó program javítja a növénytermesztés jövedelmezőségét és segíti a mezőgazdasági termelőket abban, hogy fenntartsák környezetünk sokszínűségét, fajgazdagságát.
Angliában, a már korábban elindított program eredménye volt, hogy a poszméhek száma meghatszorozódott, a lepkék száma 12-szeresére emelkedett. A mezőgazdasági táblák szegélyeiben kialakított méhlegelők segítenek fenntartani az egészséges ökoszisztémát, így a biológiai sokféleségre is kedvezően hatnak. E területeken a beporzó rovarok mellett sok más rovar is fel szaporodik, beköltöznek a madarak, rágcsálók és látogatják a vadak. Ugyanakkor tájkép kialakításában játszott szerepük sem elhanyagolható, mivel a vetett és hosszan virágzó sávok vonzóbbá teszik a határt."
Kertész László