Róka vs. partifecske

A korábbi évekhez hasonlóan idén is nagy várakozással tekintettünk a Tápiógyörgye határában elhelyezkedő, tavasszal mintaszerűen felújított egykori homokbánya gyurgyalag és partifecske kolóniájára. Május végén az első számlálások során mintegy 12-14 pár gyurgyalag és 160-180 pár partifecske megtelepedését tapasztaltuk. Utóbbiak valóságos felhőként repkedtek az egyik délkeleti tájolású falnál. Aztán jött a fekete leves: a június 13-án megtartott bejáráson már alig 4-5 gyurgyalagot és 40 partifecskét láttunk. Az okok egyértelműek voltak. A telepnek otthont adó partfal tetejét végigfúrták a közelben lakó rókák, a friss kotorékok közül a legtöbb a partifecskék költőüregei fölött volt látható. A ravaszdi bundások rövid idő alatt felülről ásták ki a tojásos, fiókás fészkeket, véget vetve az igen szépen induló történetnek. A most hétvégi ellenőrzés során már csak két gyurgyalagot figyeltünk meg, a partifecskék pedig eltűntek.

Okulva a történtekből a következő költési szezon elejéjéig a vadgazdálkodóval összefogva igyekszünk kordában tartani a környék rókaállományát. Ezen kívül a partfal tetejét másfél-két méter szélességben sűrű szövésű dróthálóval fogjuk lefedni. Mivel a mostani bejáráson már a partfal alsó felén is láttunk friss kaparásnyomokat, lehetséges, hogy egy mobil, földbe ásott drótkerítéssel a partfalat is el kell majd kerítenünk.

Ladányi Anna és Vidra Tamás - MME Tápió-vidéki HCS

Képgaléria >

Fülemülék éjszakája Kókán 2016.05.28.

Az idén új helyszínen rendeztük meg a programot, mert a hagyományos útvonal mentén évről-évre kevesebb revírt foglaltak a fülemülék, annak ellenére, hogy az élőhely szinte változatlan.

A fülemülék egyedszámának csökkenését más helyszíneken is tapasztaltuk az utóbbi időben, ami aggodalomra ad okot. Tápiósülyben tavaly rendeztük meg először a programot, mert az előzetes terepbejárások során jó fülemülés helynek ígérkezett. Az idén a kb. 2 km-es szakaszon egyetlen fülemüle sem énekelt, még a hangjuk bejátszásának ellenére sem válaszoltak. Tápiószecsőn az Alsó-Tápió melletti galériaerdő volt a környék legjobb "fülemülés" helye, 50 méterenként voltak a revírek. Az idén kb. 100 méterenként énekeltek a madarak. A patakot kísérő nádszegélyben szintén kb. 50 méterenként karicsolt a nádirigó. Az idei túra alkalmával egynek a hangját sem hallottuk!

A kókai rendezvényre 42 fő volt kíváncsi, pedig madárban nem volt hiány és az időjárás is kedvező volt. A Civilházban a résztvevők köszöntése után felcsendültek a fülemüle szerenád című zenemű dallamai, utána a Madarak és Fák Napja történetét ismertettem. PowerPoint bemutató keretében a májusi éjszakák dalművészének, a csalogánynak (fülemülének) a megismertetése következett. A műsort az "Erdő fohásza" zárta Mike Oldfield zenéje kíséretében. A NATURA 2000 területen haladó társaság gyönyörködhetett a szerelmes fülemülék csodálatos énekében, de láthattunk és hallhattunk kakukkot, fekete és énekes rigókat, erdei pintyeket, csilpcsalp füzikéket, barátposzátákat, vadgerléket, seregélyeket, széncinegéket. A hajdani kenderföld bokrosaiból pirregett a rejtett életmódot élő berki tücsökmadár, a patakot kísérő galériaerdőben a térségünkben ritka kerti geze énekét hallottuk. A gyurgyalagtelep mellett elhaladva, még láthattuk az egzotikus szépségű madarak sólyomszerű röptét a naplementében.

Az új helyszín beváltotta a hozzá fűzött reményt a résztvevők örömére.
A programot Kiss Szabolcs barátunk csillagászati előadása és bemutatója zárta.

Kertész László

Képgaléria >

Madarak és fák napja 2016. 05. 27.

Május 27-én reggel felkerekedtünk: kicsik és nagyok, kb. 350 gyerek, majd a Civilházhoz vonultunk, hogy részt vegyünk az MME Tápió-vidéki helyi csoportjának rendezvényén.

Köszöntő és rövid eligazítás után megismerkedtünk a nap történetével, a hazai hagyományokkal. Azután évfolyamonként forgószínpadszerűen felkerestük az állomásokat.
Az 1. állomáson dióhéjban bemutatták az MME működését, célkitűzéseit. Elmesélték, hogyan lehet egyszerű eszközökkel madárbarát kertet kialakítani otthon, mit kell tennünk, hogy kertünkbe csábítsuk a madarakat, akik aztán szorgos munkával hálálják majd meg törődésünket. Megismertük az egyes odútípusokat és lehetséges lakóikat. Megtudtuk azt is, hogy milyen keskeny helyen befér egy denevér és mennyire fontos a madáritató. Választ kaptunk kérdéseinkre is.

A 2. állomáson a madárgyűrűzésről hallottunk előadást. Megmutatták a hálókat, a különböző méretű gyűrűket, majd a zsákból előkerült egy barátposzáta. Meghallgattuk, milyen szaporán ver a szíve. Megtanultuk, mi is az a költőfolt és a kloáka.

A 3. állomáson a NATURA 2000 területek céljára, jelentőségére hívták fel a figyelmet.

A 4. állomás a gyurgyalag telep közelében volt. Itt távcsővel és spektív segítségével igyekeztük becserkészni a szorgos, színpompás tollazatú méhészmadarakat. Leginkább jellegzetes röptükben gyönyörködtünk.

Az 5. állomáson a Tóth gazdaság őshonos állatait (szürkemarha, mangalica, kecske stb.) néztük meg, majd a legelőn átkelve a Zsámboki út mellett álló kereszthez sétáltunk, ahol a két 1890-években ültetett hegyi juhart csodáltuk meg.(6. állomás)

Utunk a Bereg-kúthoz vezetett tovább, ahol felelevenítettük ismereteinket Kóka legrégibb víznyerő helyének történetéről, a hajdani kolostor sorsáról, a Kossuth korsóról. Elmeséltük az idén tavasszal elvégzett legutóbbi kúttisztításkor szerzett élményeinket is. Kicsit pihentünk. Előkerült a hátizsákokból az enni-, innivaló.

A 8. állomás a Zsámboki úti gólyafészek közelében volt. Felidéztük a "gólyátlanság" évtizedeit és örömünket, amikor újra gólyapár költözött és költött a faluban.
Falu- és határjáró körsétánk a művelődési ház színháztermében ért véget, ahol leadtuk az útközben megoldott feladatlapokat, majd megnéztük Gyarmathy Lívia A mi gólyánk c. dokumentumfilmjét.

A programhoz rajzpályázat is kapcsolódott: Az év madara, a haris címmel. Közel 50 szebbnél-szebb alkotást készítettek a gyerekek. Az eredményhirdetésre szombaton a Fülemülék éjszakáján került sor.

Köszönjük az élményekkel teli, szép napot és az MME-tagok munkáját!
Tóthné Balázs Edit

Képgaléria >

Fülemülék éjszakája Tápióságon

Május 21-én Tápióságon 2. alkalommal került megrendezésre az országos fülemülék éjszakája program. A túrát idén új helyszínre szerveztük, mivel a tavalyi rendezvényen a helyi raklapüzem hangjai felülzengték az este főszereplőjének különleges dallamát. A túrát megelőzően Kertész László rövid ismertetőt tartott a madarak és fák napja, és a fülemülék éjszakája rendezvényről, röviden bemutattuk az este főszereplőjét a fülemülét és megismertettük az embereket a rejtett életmódot folytató év madarával, a harissal. A Gólyahír tanösvény egy rövid szakaszán kezdtük a hosszas sétát, ahol megmutathattuk a mocsárrétek jellegzetes növényeit, a hosszúfüvű legelő élővilágát.

Megtekintettük az odútelep 10-es odúját, ahol szépen cseperedő mezei verébfiókák pislogtak az érdeklődőkre. Szerencsénk volt megfigyelni a védett szalakóták 4 példányát, amelyek immáron második éve használják költőhelyül a számukra kihelyezett nagyméretű költőládákat. A területet rendszeresen legeltetik juhokkal és szarvasmarhákkal, amely mind az állat mind a növényvilágnak kedvező, hiszen így gazdag rovarutánpótlással rendelkeznek.

A túra egy izgalmas része volt, amikor a 63 résztvevő a patak feletti összetákolt, de stabil hídon kelt át a rét túloldalára, ahol a rövidfüvű kaszáló érdekességei tárultak szemünk elé. Itt revírjüket őrző sordélyokat, mezei- és búbospacsirtákat, sárgabillegetőket és egy zsákmányra vadászó hím barna rétihéját figyelhettünk meg.

Köszönjük a Tápióság Polgárőrség Egyesületnek a járművek őrzését.

Sári Gergő

Képgaléria >

A hatodik Fülemülék éjszakájáról

Tápiószelén, a Blaskovich Múzeumban hatodik alkalommal vehettünk rész a Fülemülék éjszakája programon. A Múzeumbaráti kör kezdeményezésére a múzeumpedagógiai foglalkozásokat kiegészítettük a környezetvédelemmel, célunk a ".környezettudatos szemlélet kialakítása, természeti értékek gondozása, népszerűsítése". Csatlakoztunk a Madárbarát kert programhoz. Botanikai tanösvényt építettünk ki a parkban, ami alkalmas egy kellemes sétára, melynek során a kert madarait, a kihelyezett odúk lakóit is megfigyelhetjük.

Szakszerű vezetést a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Tápió-vidéki helyi csoportjától kaptunk. Ők voltak segítségünkre ebben az évben is. Mikus Máté vetített képes előadásában ismertette az egyesület tevékenységét. Rubint Kinga az esti séta előtt átadta a szelei iskolásoknak az egyesület ajándékait, melyet azok a gyermekek érdemeltek ki, akik az év madarát, a harist, a legszebben rajzolták le. A rajzversenyre Pestiné Nagy Judit múzeumpedagógus szorgalmazta az iskolásokat, és ő rendezte el a rajzokat a paravánokon.

Irodalmi műsor is színesítette a múzeumi rendezvényt. Bálint Margaréta 2. c osztályos tanuló, Benedek Elek: Megjöttek a fecskék című versét szavalta el. Osztálytársaival eljátszották K. László Szilvia: Miri, a manólány meséjének részletét. Felkészítő tanítójuk, Pintérné Bontovics Judit a madarakat játszó kisdiákoknak ötletes fejdíszeket készített, és felvételről a hozzájuk tartozó madárhangokat is lejátszotta. Egy másik kisdiák, Fleischmann Zita Csenge, 2. b osztályos tanuló elszavalta Bodnár Kata: Haris című versét. Őt Szűcs Józsefné tanítónő készítette fel. Aki ezt a verset figyelmesen hallgatta, az hibátlanul ki tudta tölteni a harisról szóló, ismertető kvíz-játékot. Ennek javításában minden évben a Blaskovich-díjas, Palásti Lia Dana és osztálytársa segít. Az irodalmi műsort Györgyei Eszter óvodás kislány fülemüléről szóló verse zárta, akit Barad Katalin óvónő készített fel.

Ezután a jelen lévők két csoportban, Máté és Kinga vezetésével körbesétáltak a parkban. Ellenőrizték az odúkat is, amelyekben az első költésekből felnövő fiókák lapultak. (Sajnos csak két odúnak voltak lakói. Jó lenne tudni, vajon mi az oka annak, hogy üresen maradt a többi?)

A rendezvényen 100 fő vett részt. Köszönjük a résztvevők érdeklődését és a segítők munkáját! Bízom benne, hogy a következő évben is kapunk támogatást az MME munkatársaitól, és jövőre is lesz Fülemülék éjszakája a Blaskovich Múzeumban.

Tápiószele, 2016. május 13.
Terék Mihályné

Képgaléria >

A monori fekete gólya észlelése

Az eset a Békás nevű városrészben történt 2016. március 22-én délután, ott ahol 50-60 évvel ezelőtt utcánként 1-2 ház állt, a 100 évvel ezelőtti térképen még utcák sincsenek.

A vizes területeket árkokkal leszárították, de néhol gyékény és nád még látható. A helyszín érdekessége, hogy 100 éve nagyjából ott volt egy kisebb -- néhány teleknyi méretű -- tó, ahol a fekete gólya leszállt. A mostani telektulajdonosok kert és tókedvelők, ezért három egymással szomszédos telken is készült kerti tó - a gólya válogathatott köztük. Mivel hátsókertekről beszélünk elég csendesek, bár a "feketególya ügy" helyszínét egy vizsla őrizte. . . arra gondoltunk, hogy a kutya és a gólya összejátszhattak. - Ahogy az egyik képen látszik a vasút nagyon közel halad, a zajcsillapító fal miatt ez talán nem zavaró, de valamilyen mértékű rezgés egészen biztos érzékelhető.

A fényképeket Grenács György készítette, a madár nagyon nyugodtan viselkedett. A szomszéd háztetején és később György udvarán, a földön készített kép között nagyjából 4 óra telt el. Györgytől már korábban is hallottam, hogy a szomszéd tavánál szürke gém és nagy kócsag már többször leszállt. Lehetséges, hogy a tónál pihenő madarak látványa bátorította leszállásra az éppen ott repülő fekete gólyát? A felújítás óta viszonylag nagy forgalmú, házakkal körbevett Kis-tó és Nyerges Panzió melletti mesterséges, egész évben jégmentes, meleg vizű tó vonzza, de mintha szelídítené is a vadmadarakat. Az eset számunkra vidámabb része már ismert: a fekete gólya reggelre, szinte az összes aranyhalat kiette a tóból és, azóta nem látták.
Igaz előtte sem.

A piros X a fekete gólya észlelésének helye, a zöld X a Nyerges fogadó tava, a kék X a Kis-tó.
A térkép forrása: www.monorszakkatalógus.hu
Lejegyezte Tóth Gábor, a fényképeket Grenács György készítette.

Az eset a fekete gólyával rendhagyó, mivel hasonló dologról nem tudunk. Valószínűleg emberhez szokott példány lehetett, ezért is ajánlottam fel, hogy egy hiteles beszámoló + bizonyító fotók esetén a Tápió-vidéki helyi csoport megtéríti az aranyhalak értékét számla ellenében. Ez a "kártalanítás" kivételes eset, hiszen az MME nem hatóság, hanem egy kiemelten közhasznú társadalmi szervezet, így kártérítésre sem kötelezhető! Az én ötletem volt, hogy átvállaljuk az aranyhalak értékének kifizetését. A Központban viszont nem mindenki támogatta a vezetőség közül, de mivel én megígértem ezért kifizetésre kerül az összeg.

Kertész László